3. KALOTASZEGI

Édesanyám rózsafája,
Engem hajtott utoljára
Bár sohase nyílott volna, nyílott volna,
Maradtam volna bimbóba, hateha!

Bár sohase nyílott volna, nyílott volna,
Maradtam volna bimbóba, hateha!

Én vagyok az, aki nem jó,
Fellegajtó nyitogató.
Nyitogatom a felleget, a felleget,
Sírok alatta eleget, hateha!

Nyitogatom a felleget, a felleget,
Sírok alatta eleget, hateha!

Sírok titkon, kit más nem lát
Folyik könnyem, mint kútforrás,
Hull előmbe, hull ölembe, hull ölembe,
Hull a gyászos kebelembe, hateha!

Hull ölembe, hull előmbe, hull a földre
Hull a gyászos kötényembe, hateha!

Befogom a hat ökröm a járomba
Elviszem a búzámat a malomba
Édes kicsi molnárom őröld meg a búzámat
Három évig nem látom a babámat

Édes kicsi molnárom őröld meg a búzámat
Három éve nem láttam a babámat

Akkor szép a kerek erdő, mikor zöld
Amikor a dalos madár benne költ
Dalos madár sejehaj, szállj le ablakaimra
Kis angyalom borulj a vállaimra

Dalos madár sejehaj, szállj le ablakaimra
Kis angyalom borulj a vállaimra

Azt gondoltam, sose leszek katona,
Gondot viselek az édesanyámra
De már látom sejehaj, semmi se lesz belőle,
Reábízom a jóságos Istenre

De már látom sejehaj, semmi se lesz belőle,
Reábízom a jóságos Istenre

Én Istenem tégy egy csodát
Változtasd borrá a Tiszát
Ha a Tisza borból volna,
Az én szívem de víg volna csuhajja!

Én Istenem tégy egy csodát
Százasokból szénaboglyát
Tetejébe milliókat
Hagy mulassam ki magamat

Tetejébe milliókat
Hagy mulassam ki magamat, csuhajja!

Piros kancsó piros bor,
Mindjárt rám kerül a sor
Iszom a bort, ölelem a babámat
Öt szeretem nem az Édesanyámat

Iszom a bort, ölelem a babámat
Öt szeretem nem az Édesanyámat

Nekem olyan ember kell,
Ha beteg is keljen fel,
Hozzon vizet, rakjon tüzet, vágjon fát
Legyen mivel megfőzzem a vacsorát!

Hozzon vizet, rakjon tüzet, vágjon fát
Legyen mivel megfőzzem a vacsorát!

Nekem olyan asszony kell,
Ha beteg is keljen fel,
Keljen fel és főzze meg a vacsorát,
Páros csókkal várja haza az urát!

Keljen fel és főzze meg a vacsorát,
Páros csókkal várja haza az urát!

A mérai hegytetőn
Ott lakik a, ott lakik a szeretőm
Fehér kendőt lobogtat
Engem oda, engem oda csalogat

Fehér kendőt lobogtat
Engem oda, engem oda csalogat

Ne csalogass engemet
Mer’ én oda, mer’ én oda nem megyek
Ha én oda elmegyek
Szeretője, szeretője én leszek

Ha én oda elmegyek
Szeretője, szeretője én leszek

A mérai csorgóvíz
Olyan édes, olyan édes, mint a méz
Aki iszik belőle
Vágyik a szerelemre

Én is ittam belőle
Szerelmes lettem tőle

Udvaromon aranyvályú, aranykút,
Abból iszik arany kakas, aranytyúk
Arany kakas mind azt kukorékolja
A szeretőm Kolozsváron katona.

Arany kakas mind azt kukorékolja
A szeretőm Kolozsváron katona

Dombon van a kolozsvári kaszárnya
Akármerről fújja a szél találja
Fújja a szél a kaszárnya tetejét
De sok kislány siratja a kedvesét

Fújja a szél a kaszárnya tetejét
De sok kislány siratja a kedvesét

Három kislány kimegy a temetőbe
Mind a három letérdepel a földre
Egy közülük felsóhajt a nagy égre
Mért is lettem katona szeretője

Egy közülük felsóhajt a nagy égre
Mért is lettem katona szeretője

Nincsen rózsa, mert lehullott a földre,
Nincs szeretőm, mert elhagyott örökre.
Ha elhagyott, hagyjon is el örökre,
Mert nem lehet mindenkinek hat ökre

Ha elhagyott, hagyjon is el örökre,
Mert nem lehet mindenkinek hat ökre

Sárga virág, ha leszakísztanálak,
Mit mondanál, babám, ha elhagynálak?
Azt mondanám, verjen meg a teremtő,
Sosem voltál igaz szívű szerető

Azt mondanám, verjen, verjen meg a teremtő,
Sosem voltál igaz szívű szerető

Nincsen kedvem, mer’ a fecske elvitte
Erdélyország közepébe letette
Fecskemadár hozd vissza a kedvemet
Kedvem után a régi szeretőmet!

Fecskemadár hozd vissza a kedvemet
Kedvem után a régi szeretőmet!