„…daß wir Kindern zwei Dinge geben sollten: Wurzel und Flügel. Wurzeln, die Halt geben, man weiß, wo man hingehört, aber eben auch Flügel, die einen helfen, sich aus seinen Zwängen und Vorurteilen zu lösen und einem auch ermöglichen auch andere Wege zu gehen (oder besser zu fliegen).”
„…a gyermekeknek két dolgot kell adnunk: gyökereket és szárnyakat. Gyökereket, amelyek tartást adnak, hogy tudják hova tartoznak, de ugyanígy szárnyakat is, amelyek az egyiket a kényszereitől és előítéleteitől szabadítják meg, a másiknak lehetőséget adnak új utakat bejárni, (vagy inkább repülni).”
Johann Wolfgang von Goethe
Bartók Béla korának magyar polgári rétegét és annak kultúráját a parasztságtól mély szakadék választotta el. A parasztság organikus kultúrájában még megvolt az a készség, amely révén be tudta fogadni és saját képére tudta formálni a különféle külső hatásokat. A városokban ezzel szemben túlsúlyba került az idegen minták követése, és úgy tűnt, a magyar polgárság kultúrája elveszti autochton jellegét. A magas művészetben megfogalmazódott az igény a megújhodásra, s a lázas útkeresés sokakat egzotikus tájakra, vagy éppen a „kötelezően dicső” történelmi múltba vezetett. Bartók viszont átmerészkedett a túlpartra, abba a közeli ismeretlenbe, amelynek felfedezése megváltoztatta életét. Rátalált zenei műveltségünk gyökereire, és általuk olyan őserővel töltődött fel, amely révén művészete addig ismeretlen magaslatokba szárnyalhatott.
Mit látott, miket hallhatott Bartók a XX. század elején, az akkori Magyarország falvaiban? Milyen volt annak a miliőnek a varázsa, melynek belső lényegét oly fontosnak tartotta kifejezésre juttatni? A pásztor dudája, a parasztasszony saját kezei által szövött, varrott, hímzett viselete, a gazdalegény táncbéli ügyessége, de még a koldusok tekerőjátéka is egy olyan műveltségnek voltak a lenyomatai, melynek célját és értelmét az identitás kifejezésének mindenkori igénye adta meg. Bartók korában, Közép-Európa keleti térségében a folklór egyénre szabható jelenségei révén mindenki „valaki” lehetett. Ez a világ a maga őszinte, pózoktól és maníroktól mentes megnyilvánulásaiban a fiatal zeneszerző számára egy olyan művészet rejtett dimenzióit tárta fel, mely rendre kimaradt a művészettörténeti lexikonokból. Igaz, az ilyen szakkönyvek többsége máig sem tekinti művészetnek a népművészetet, Bartók munkássága viszont nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a hagyományos zenei kultúra nemzetközi elismerést kapott, és annak értékei a koncerttermekben és polgári szalonokban is úgymond polgárjogot nyertek.
A népzene, mint a folklór megannyi megnyilvánulása, megkapó kifejezőeszköze annak az értékrendnek, azoknak a magatartásformáknak, melyek összessége alkotja egy-egy nemzeti kultúra karakterét. A zenei hagyomány része egy összetett kulturális örökségnek, melynek tragikusan gyors széthullása az ezredfordulóra sarkaiból kiforgatta a közép-európai társadalmakat. Bartók Béla egy évszázaddal korábban már felismerte a kultúravesztés veszélyét, és – utólag már láthatjuk – a figyelemfelhívás üzenetének megfogalmazására az egyik leghatékonyabb nyelvet, a magas művészet eszköztárát használta. Kivételes tehetsége, valamint művészetének újszerűsége révén megtörtént a nagy szakítás a romantikával, és az európai zeneszerzésben kezdetét vette egy új időszámítás.
Jelen lemezünkön Bartók egyes hegedűduói mellett azok a népzenei dallamok (illetve az egyes dallamtípusok közeli változatai) is szerepelnek, melyek alapot szolgáltattak az adott zeneművek megkomponálásához. Máskor olyan vidékek népzenéje szólal meg, ahol a zeneszerző élete során zenefolklorisztikai terepkutatást végzett, de a párhuzamokat a saját gyűjtéseinkből származó dallamokkal is kiegészítettük. Nem törekedtünk arra, hogy szigorúan a szerző által gyűjtött felvételek, illetve dallamváltozatok alapján állítsuk össze a folklór-zenei részek anyagát, sőt, sokszor csak egy-egy hangulat felidézése volt a cél. A népzenei dallamokat a maguk hagyományhű megszólaltatásában igyekeztük közreadni, olyan formában, ahogyan ezzel a zenei világgal Bartók találkozhatott. Az ő életében a koncerttermekben még elképzelhetetlen lett volna a népzene hagyományhű tolmácsolása. Mára ez is megváltozott, hiszen Magyarországon az 1970-es évektől kibontakozott egy avantgard zenei irányzat, amely legfőbb kifejezőeszközének a parasztzene eredeti előadásmódját választotta. Úgy véljük, hogy hagyományos zenei kultúránk értékeinek közvetítéséhez nincs szükség semmilyen finomításra, vagy átdolgozásra, hiszen ezek elfogadtatásához egy olyan művészi nyelvezettel rendelkezünk, amelyet a zeneértő közönség bárhol a világon, a maga eredeti, hiteles formájában is megért. Ezért kerülhet itt egymás mellé a letisztult, paraszti előadásmód és az ennek alapján megalkotott zenemű. Maga Bartók sem a népzenét akarta a folklór ihlette műveiben „emészthetőbbé” tenni a koncerttermek közönsége számára. Mint írja: „…az ősi magyar parasztzenében találtuk meg azt az alapot, amely végre alkalmas kiindulópontnak bizonyult a magasabb magyar műzene megteremtéséhez.”
Felvételünkön szeretnénk felmutatni az autentikus népzene és Bartók művészetének dallampárhuzamai mellett a két zenei világban párhuzamosan ható hangszeres virtuozitás elemeit is. Erre az első és második rapszódiának nem csak a hegedű-, hanem zongoraszólamai is fölöttébb alkalmasak, hiszen ezek a komponista munkásságának legnehezebb darabjai közé tartoznak. A Kárpát-medencében élő népek hangszeres zene folklórjában pedig a hangszerjátéknak, de az éneklésnek is olyan kifinomult, változatos formái alakultak ki, hogy ezek hiteles előadása szintén mély, elemző tanulmányozást és magas technikai felkészültséget igényel. A lemezünkön hallható erdélyi tánczenék (2, 3, 4), ezek szlovák párhuzamai (4), az új stílusú magyar dallamok előadásmódja (14), a dudajáték, illetve ennek hegedű-imitációja (7, 10), vagy a ruszin és román hegedűjáték példái (21, 24) mind más-más hangszerkezelési gyakorlatnak, illetve zenei stílusnak a lenyomatai. Az a korát messze meghaladó koncepció, melynek értelmében Bartók a magyarok szomszédságában élő népek zenei hagyományainak feltárását is fontosnak tartotta, az a komplex szemléletmód, melynek alapján nem tett különbséget a magyar, a román, a szlovák, a ruszin, vagy a délszláv hagyomány értékei között, saját zenei profilunk kialakításában is meghatározó volt. Így a lemezünkön hallható különféle nyelvű népdalok, az egyes régiók dallamai nem kifejezetten ez alkalomból lettek összeválogatva, hiszen az, hogy a szomszédnépek népzenéjét is játsszuk, egy évek óta tartó, tudatos törekvés eredménye.
A Bartók-művek előadásmódjánál leginkább a szerző által is hangsúlyozott zenei-kulturális párhuzamok és kölcsönhatások felmutatása, egyáltalán, az a szemléletmód volt az irányadó, mely szerint „…a lényeges az, hogy a parasztzenének azt a szavakkal le sem írható benső karakterét vigyük át zenénkbe, sőt nem csak azt, hanem az egész paraszti muzsikálásnak, hogy úgy mondjam, a levegőjét”. Lemezünkön ezt a kölcsönhatást a magyar klasszikus zenei élet legkiválóbb szereplői mellett olyan zenészek próbálják szemléltetni, akik maguk is – Bartók nyomdokain haladva – végeznek népzenei gyűjtéseket, esetenként publikálják is zenefolklorisztikai kutatásaik eredményeit, és ezeket igyekeznek átültetni az előadói gyakorlatba. „Az a tény, hogy a gyűjtést magunknak kellett végeznünk s hogy a dallamanyaggal nem írott, vagy nyomtatott gyűjteményekben ismerkedtünk meg, elhatározóan fontos lett számunkra”– írta a zeneszerző, és ez a találkozás a népzene színpadi előadói számára, ha lehet, még hangsúlyosabb jelentőségű. Hisszük, hogy a népzene hagyományőrző előadói között szerzett élmények – az autentikus zenefolklór őszinte kifejezésmódjából merített feltöltődés révén –, lemezeinken és koncertjeinken is érzékelhető minőséggé formálódnak.
Agócs Gergely
Fonó Zenekar – Szabadi Vilmos – Gulyás Márta
1. Nem arról hajnallik, amerről hajnallott (Ehed, Marosszék, Erdély) 1'11 
2. Árva vagyok apa nélkül (Székelyhodos, Marosszék, Erdély) 1'48 
3. Zöldkeserves (Magyarpéterlaka, Marosszék, Erdély) 4'07
4. Korcsos, Forgatós (Magyarpéterlaka, Marosszék, Erdély) és
Krucena (Tótraszlavica, Sáros, Felföld) 13'07
5. Hej, dobrý večer, pani krčmárka (Feketebalog, Felső-Garam mente, Felföld) 1'21
6. Bartók B.: 1. Hegedű duó – Párosító 0'58
7. Meggyújtom a csumám (Törökkoppány, Somogy, Dunántúl)
Két szál pünkösdrózsa (Szentgyörgyvölgy, Zala, Dunántúl) 3'43
8. Bartók B.: 37. Hegedű duó – Preludium és kánon 2'36
9. Bartók B.: 36. Hegedű duó – Szól a duda 1'01
10. Kicsi a hordócska (Zsére, Zoborvidék, Felföld)
Čie sa to kone (Szalakusz, Zoborvidék, Felföld) 2'27
11. Bartók B.: 8. Hegedű duó – Tót nóta 1'04
12. Bartók B.: 9. Hegedű duó – Játék 0'38
13. Péterfali halastóba' (Gömörpéterfala, Gömör, Felföld) 1'30
14. Felültem a kemencére - Bozse Mári libája (Tura, Galga mente, Felföld) 1'53
15. Bartók B.: 15. Hegedű duó – Katonanóta 0'50
16. Bartók B.: 17. Hegedű duó – Menetelő nóta (1) 0'44
17. Bartók B.: 18. Hegedű duó – Menetelő nóta (2) 0'42
18. Uccu dárom, danárom - Megfogtam egy szúnyogot (Somogy, Dunántúl) 2'33
19. Bartók B.: 20. Hegedű duó – Dal 1'18
20. Bartók B.: 22. Hegedű duó – Szunyogtánc 0'39
21. Ruszin vándornóta és kolomejka (Técső, Máramaros, Kárpátalja) 1'56
22. Bartók B.: 23. Hegedű duó – Menyasszonybúcsúztató 1'18
23. Bartók B.: 35. Hegedű duó – Rutén kolomejka 1'04
24. Két lunga (Elek, Arad m. ,és Kétegyháza, Békés m., Alföld) 2'06
25. Bartók B.: 38. Hegedű duó – Forgatós 0'46
26. Bartók B.: 44. Hegedű duó – Erdélyi tánc 1'55
. Bartók B.: I. rapszódia 9'03
27. I. Lassú
28. II. Friss
Bartók B.: II. rapszódia 11'45
29. I. Lassú
30. II. Friss
31. Én is menyasszony vagyok (Rimóc, Nógrád m., Felföld) 1'56
Gombai Tamás - hegedű (3,4,6,8,9-12,15-17,19,20,22-26), hegedűkontra (14)
Pál István „Szalonna”- hegedű (3,4,14,21), hegedűkontra (24)
D. Tóth Sándor - brácsa (3,4),
Kürtösi Zsolt - bőgő (3,4,14)
Agócs Gergely - ének (4,5,10), furulya (2), duda (7), flóta (18), hosszúfurugla (18),
Herczku Ágnes - ének (1,2,4,7,13,24,29)
Szabadi Vilmos - hegedű (6,8,9,11,12,15-17,19,20,22,23,25-28)
Gulyás Márta - zongora (27,28)
Közreműködnek:
Balogh Kálmán - cimbalom (3,4)
Unger Balázs - kiscimbalom (21)
English version:
